A szobában hideg volt. Fay a padlón ült, lábait átölelve. Szinte minden végtagja úgy remegett, mint a nyárfalevél. De nem azért mert fázott, hanem mert félt. Félt tőle, magától, az emberektől, mindenkitől, aki bántani tudta. A szőke fiú kezét a lány remegő kezeire tette, mire Fay rákapta könnyes tekintetét.
-Minden rendben lesz.- suttogta a fiú, majd a lány szemébe lógó hajtincset füle mögé tűrte.- Nem fog bántani.- mosolygott rá, miközben a lány kézfejét simogatta.
-Gyere velem.- motyogta Fay. Luke abba hagyta kézfeje cirógatását, s lehajtotta fejét.
-Nem lehet.- rázta meg fejét.- Kérlek ne gondolj rám. Koncentrálj a kérdésekre, rendben?-súgta és felnézett a lányra, aki minden erejével azon volt, hogy vissza tartsa könnyeit, de nem sikerült. Zokogva bújt Lukehoz, aki csak még szorosabban húzta magához
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése